Szia Drága!
Nem is feltételeztem, hogy kellene Neked...csak látom, hogy nem sikerül olyan sűrűn felém járnod. 9 hónappal ezelőtt egyszerűbb volt...nem tudom, hogy mi változott...de annyira sajnálom.
A napom nem lesz kellemes, de mitől is lenne...Csalódtam egy hatalmas szerelemben, rá kellett jönnöm...hogy olyan ...tűzön-vizen át nem létezik...megölik a mindennapok.
Tudod, nagyon szeretlek, ez nem változott és ettől nagyon fáj.
Amiért ezt a lépést megtettem, az egyedül Te vagy. Megígértem, hogy nem követelőzők, nem hisztizek...kivárom a soromat...de most már egyszerűen nem megy...Mivel viszont Te korrekt voltál velem nem érdemled meg az állandó morgást. Ezért engedlek el...miközen borzasztóan fáj.
Azt meg nem tudom, hogy miből gondoltam, hogy most a vége felé, akkor amikor még menthető volt...eljössz, átölelsz és megbeszéljük....megvígasztalsz...mindent megoldott volna, de talán Te nem is akartad...és én elfogadom a döntésedet. Nem lehet egyszerű onnan a távolból szétszabdalnod magad. Tudom, hogy egy nagy család áll a hátad mögött, akik számítanak Rád.
Azt az egy hétnyi időt, amit meg sikerült pontosan 9 hónap alatt együtt eltöltenünk, életem egyik legszebb hetének nyilvánítom és kérlek, hogy ne rondítsunk bele a végén.
Hinni akarom, hogy igazán szerettél, ahogy én is, és azzal most jót teszek Neked, hogy visszaadlak teljes mértékben a családodnak és a mindennapjaidnak. Tudom, hogy nyomás alatt voltál miattam...de én figyelmeztettelek. Emlékszel, amikor először hozál haza a dolgozóból motorral, azt mondtad, Te vagy a főnököd és mindig lesz arra időd, amire szeretnéd. Én meg elhittem...
Továbbra is úgy gondolom, hogy Te vagy a világ egyik legrendesebb embere és ebben egyetérünk a srácokkal is...de nincs jogom megkeseríteni az életedet a követelőzéseimmel....Neked meg ahhoz, hogy elvárd, heteken keresztül várjam a következő 4 órát.
Hát...valahogy ezt szerettem volna elmondani...csak nem ment, de mivel tudod, hogy erről van szó...
Köszönök mindent, amit Tőled kaptam...a legszebb emlékeim mellé teszem...még az utolsó gumicukor is meg van...:))) Remélem, én is szép időszak maradok az életedben és sokat fogsz rám gondolni.
Szeretlek és hiányzol...a hangod is, amivel mindig ki tudtál rángatni a depiből...
...és azért még találkozunk...
nagyon...nagyon...
puszik. Anikó
Szervusz kicsimKöszönöm e nagyvonalú gesztust. Tőled ez még inkább hatalmas tett, hiszen tudom nagyon jól, hogy min mentél át az utóbbi időben. Úgy gondolom én is, hogy ennek így nincs sok értelme, hogy te ott várod, hogy én veled lehessek, nekem viszont minden nap lelki ismeretfurdalásom van, és már hívni sem merlek, nem tudok mit mondani, hisz nem tudok, ennyi felé szakadni, ha megyek , akkor a megrendelők bizalmát, és a már befektetett tőkét, az egzisztenciám és az önbecsülésemet, ha maradok téged, és közben arra is ügyeljek, hogy senki se vegye észre rajtam, hogy mit szeretnék tenni valójában.
Azt hiszem tudat alatt már tudtam hogy ennek a románcnak hamarosan vége lessz, és azzal csak el odáztamvolna a döntésed, és talán még rosszabb is lettvolna később a befejezés.azt viszont végképp nem szeretném, hogy csak szenvedj, hogy csak hitegesselek, az nem én vagyok. szeretlek, és annál sokkal inkább tisztellek, és eggyáltalán nem érdemled meg, hogy bántsalak.
Talán nem is szabadott volna bele kezdenem, De ne érts félre, ez nem megbánás, inkább önkorholás, hogy ilyen fájdalmat okoztam neked.
Még az is lehet hogy ez így még jobb lessz, ha barátok maraunk, akkor nincsenek elvárások. nincs csalódás, és nincs lelki ismeret furdalás. " Csak " egyszerüen számíthatunk a másik lelkére, és a társaságára, a barátságára, a szeretetére.
Hiszem hogy ezzel nincs vége mindennek, csak valami el kezdődik. Valami más, mindt eddig volt.
.Puszi neked
--
"Ha úgy viselkedsz embertársaddal, amilyen ő valójában, akkor egyre rosszabb lesz - de ha úgy bánsz vele, amilyennek lennie kellene, akkor olyanná is válik, amilyenné lennie kéne." /Goethe/
